Húha, jó régen, nem írtam, ugye? Hát akkor pótolok ezzel-azzal, ami eszembe jut.

Amilyen dundi cicuska volt télen, most megint olyan vékony, mint egy kis patkány. Ledobta a téli bundát - illetve hagyta, hogy a felét lefésüljem róla (ezt az egy érintkezési formát szinte bármeddig elviseli), a másik felét pedig a kanapéról és a szőnyegről takarítottam össze. Hihetetlen, hogy mennyi szőr nő egy ilyen kis dögön, de legalább értem, hogy mitől tűnik télen kétszer akkorának. De még így is nagyon puha. És finom cicaillata van. (Nem, nem vagyunk mániákusak. Legalábbis nem nagyon.)

* * *

Édes pici cicánk az utóbbi időben nagyon szeret engem kitúrni mindenhonnan.

• Kezdődött azzal, hogy a használaton kívüli forgószékbe tette át a napi szundi helyét, amire mi a ruháinkat szoktuk ledobálni. Választási lehetőség: minden marad, ahogyan volt és cicaszőrben megyek dolgozni, vaaagy... Cica nyert, ruhák elpakolva. 
• Folytatódott azzal, hogy az előszobában (értsd: a bejárati ajtóból nyíló pici közlekedőben) a cipős kisszekrény tetejét szemelte ki magának, amin a táskámat és néhány apróságot, pl. kulcsokat tartok. Természetesen nem fért el mellette, néha álmában lerugdosta... Cica nyert, táska elpakolva.
• A következő az volt, hogy amikor a kanapén fekve gépeztem, a mellettem fennmaradó 10 centis helyre beszuszakolta magát, mert neki ott kell feküdnie a sarokban (és még az sem zavarta, hogy hozzám ért közben! ez nagy szó). Amikor pedig a maradék helyet is elfoglaltam, vagyis teljesen kinyújtózva olvastam, kedves kiscicánk egy szemrehányó pillantással sújtva megállt előttem, és addig várt, míg el nem mentem onnan. Cica nyert, visszaköltöztem az íróasztalomhoz.
• Tegnap este az íróasztalomra feküdt, közvetlenül a laptop elé. Egy darabig bámult, aztán elaludt. Cica nyert, visszafekhettem a kanapéra olvasni. 

Igazán nem mondhatjuk, hogy el lenne kényeztetve.

* * * 

A héten valamelyik nap jól nevettük, hogy teljesen elvárosiasodott a drágám. Éppen a szabadtéri játszóidejét töltötte, pontosabban a vége felé járt, mert a társasházunk mögötti zöldövezetből rohant hazafelé. Félúton egyszer csak meggondolta magát, visszafordult, majd elbaktatott a keskeny átvezető járdáig, hogy véletlenül se kelljen a fűbe lépnie...