Tegnap Pikkoló egészen korán elvonult szunyálni a hálóba, méghozzá apa takarójára. Mi jóval később, olyan hajnali 2 óra körül követtük. Nem volt szívünk kitenni a dögöt, mert olyan kedvesen-aranyosan-békésen szuszogott (meg különben sem volt hajlandó megmozdulni semmiféle noszogatásra és bökdösésre), úgyhogy együtt aludt a család. Apája, cicája, anyája. Mi ketten az én takaróm alatt, a cica a másikon egyedül...
Egész. Éjjel. Aludt.
Aztán délután még néhány órát.
Fárasztó macskának lenni.
