Most a tavasz kezdetén újfent az a nagyon kellemes helyzet állt elő, hogy vedlik a dög, mint a zállat. Egy-egy ölelgetős felvétel után körülbelül fél kiló szőr marad az arcomon, a ruhámon másfél, a kanapén és az ágyban.... nem is akarom tudni; a szőnyeg pedig már szinte ki sem látszik. Azon gondolkodom, hogy összegyűjtöm a lehullott bundát, s macskaszőrpárnát készítek belőle. (Ebből a mennyiségből simán teletömködök egy üres huzatot.) Vagy leborotválom fülétől a farkáig. Még nem döntöttem el.