Édes volt a cica tegnap nagyon.

Nagyobbik gazdi kora este elment itthonról, úgyhogy magunkra maradtunk. Ablakok csukva, s (gondolom ezért is) kedvenc macsekunk nem hisztériázott, hogy ki akarna menni csatangolni - így hát kellemesen nyugodtan, székben és fotelban alvósan telt az este. Egyedül akkor szaladt ki kicsit a folyosóra, mikor a másik gazdi 5 percre hazaugrott néhány cuccáért - viszont már akkor visszakéretőzött a lakásba, mielőtt a gazdi elment volna. (De ilyenkor már én is tudom, hogy közeledik: még az autó érkezése előtt percekkel csak fülel, amikor pedig meghallja a háztömb előtt a szokásos motorhangot, akkor ugrik és rohan az ajtóhoz, mintegy fogadóbizottságként...)

Szóval nagyobbik gazdi nem töltötte itthon az éjszakát. Nem sokkal éjfél előtt úgy gondoltam, ideje eltenni magam holnapra. Elvégeztem a szokásos esti teendőket, köztük a cicát is kiraktam az előtérbe és rácsuktam az ajtót. Ezután picit neteztem még, 10 percet talán... De annyira kapart a dög, annyira vissza akart jönni, hogy megsajnáltam; beengedtem, hogy babusgassam egy kicsit, mielőtt végleg kizárom éjjelre. Ez alatt a 10 perc alatt nem tudom mit élt át, de úgy hiányozhattam neki, olyan veszett dorombolásba és dörgölőzésbe kezdett, hogy nem volt szívem magára hagyni... Egyszer van gyereknap, alhat velem bent a szobában. De megmondtam neki, ha egyszer is felébreszt éjszaka, akkor nincs kegyelem. Hát nem volt semmi gond, 7 órán át ott aludt mellettem, a kedvenc birkabőr pokrócán... Néha amikor megnéztem a mobilomon az időt, akkor ő is felkapta a fejét a fényre, de elfészkelődött és szundizott tovább. Meg se nyikkant egész éjjel.

Reggel néhány perccel az ébresztő előtt ébredtem, a mocorgásomra a cica is kimászott mellőlem. Én nem keltem fel azonnal, hát jött is a picurka 5 perc múlva vissza az orromat szagolgatni, hogy "na mi van már? miért nem jössz már?" Hát jó, lehet erre nemet mondani...? Kint pedig úgy tekergőzött körülöttem, mintha legalábbis 2 hete nem látott volna, szóval muszáj volt felvennem babusgatni - akkor is egy olyan hatalmasat dorombolt és dagasztott... Alig bírtam letenni. :)

Nagyon büszkék vagyunk rá, egészen elcicásodott.Néha még úgy is viselkedik, mintha szeretne minket! Tulajdonképpen... azt hiszem... lemondok a tengerimalacról és megtarthatjuk ezt a kis dögöt. Pont ilyet akartam mindig. :)