Ma nagyon édes kedves aranyos cicóka volt, minimális hisztivel körítve, ezért megérdemli, hogy eme ominózus péntek az utókor számára is megörökítésre kerüljön.
Délután hazaérkezvén kivételesen nem akart kiszökni a lábaim közt. Ennek nagyon egyszerű oka, hogy legmélyebb álmából zavartam fel, és már javában a kabátot ráncigáltam lefelé magamról, mikor álomittas szemekkel és kómás fejjel megjelent a kisszoba ajtajában. Valószínűleg az ébredés utáni sokk és a zárt ablak okozta azt is, hogy nyugodalmasan mellém telepedett a kanapéra, és még simogatni is hagyta magát.
Pikkoló kedves viselkedésén felbuzdulva - és az üres tálkáját látva - nagy adag ebédet kapott a zöld alutasakos zacsiból, illetve friss vizet és extra adag száraz tápot öntöttem az edénykéibe. Ezt boldog lefetyeléssel hálálta meg, majd nem sokkal később (mintegy 2 perc múlva) az almot is meglátogatta.
A kisszoba ajtajának kitartó kaparászása után megmagyaráztam neki, hogy most nem mehet be oda aludni, azt bizony csak a nagyobbik gazdival szabad, én szigorú és kegyetlen anyja vagyok. Ellenben kihoztam neki a birkaszőr pokrócot, amit úgy terítettem le, hogy az egyik fele a fotelra, a másik fele a kanapéra került. Így szabadon eldönthette, hogy melyikre szeretne feküdni, illetve egy klassz kis alagutat kapott az előbb említett ülőalkalmatosságok között. Egy darabig gyanakodva méregette, majd egyre növekvő lelkesedéssel fedezte fel a benne rejlő lehetőségeket. Némi dagasztás után el is aludt a fotelban. (Illetve sokszor csak alvást tettetett, mert néha odapislantottam, és a kis sunyi dög engem nézett folyton!)
Később - valószínűleg egy rossz álomból, nyűgösen ébredve - alaposan megvakarta a bejárati ajtót, úgyhogy kiengedtem levegőzni. Azonnal levágta magát, meghempergőzött, de az ajtó 2 méteres körzetét nem hagyta el. Mikor bejöttem egy kicsit, ő is utánamjött, majd miután meggyőződött róla, hogy vigyázok rá, újra kiment és beült az ajtóba - pontosabban a lábtörlőre, onnan leskelődött mindenfelé.
Nagyobbik gazdi vásárolt ma neki egy cicafésűt, amit ki is próbáltunk rögtön - hát ha a simogatást nem is, ezt nagyon élvezi... A varázsasztalon próbáltuk ki, azonnali és átütő sikert aratott: kefélgetés közben képtelen nyugton maradni, szemmel láthatóan élvezkedik, illetve megállás nélkül mocorog és dörgölőzik, néha még hozzánk is! Fél perc alatt kis is fésültem belőle fél kiló szőrt, úgyhogy talán a rendszeres kezelés nem csak Pikkoló moráljára, hanem a ruháinkra ragadt bundamennyiségre is jótékony hatással lesz.
A frissen felbontott ásványvizes üveget még mindig megbűvölten bámulja, olykor pedig koccan a feje, ahogy megpróbálja levadászni a felfelé szálló buborékokat.
Most éppen az ablakban hisztizik.
Mit is írhatnék még. Macskával izgalmas az élet. :)
