Nagyon érzi a tavaszt, vágyik kifelé. Kaparja az ablakot, a bejárati ajtót... De olyan kis mamlasz. Néha kiengedjük (vagy ha nem, akkor kiszökik a lábunk közt) a függőfolyosóra, csak hogy levegőzzön. Az első 30 centi után elvágódik és hempereg... Laposkúszásban, szinte rettegve teszi meg a folyosó felderítését, napozik, lesi a madarakat, ilyesmi. A végére önként és dalolva jön vissza a lakásba, akár még az ajtót is kaparja! Kívülről, azért, hogy bejöjjön. :D Azért csak érzi, hogy hol a biztonság. És hogy ha messzebbre elcsámborogna, akkor az első néhány méter után elragadná és felfalná egy réti sas. Vagy griffmadár. Veszélyes a világ.