Azért tud a cicus nagyon édes is lenni, ha akar. Majdnem minden reggel szokott nekem dorombolni (már amióta a másik gazdi délutános, és vele nem találkozik korábban). Tegnap este álmában felvettem, és még így is zörgött egy picit. Na nem túl sokat, de néhány percig azért a mellkasomon feküdt. Olyan jó meleg és puha. :) És újra felfedeztem a régi bölcsességemet: álmos macskát nézni / simogatni nagyon-nagyon álmosító.

Most pedig idetelepedett közvetlenül mellém a kanapéra, a laptoptáskámon fekszik és felváltja bámulja a gépemet és engem. És még nem menekült el, pedig simizgetem. Idilli reggel. :)