Kicsit elfeledkeztem az írásról, mea culpa, de alig történik valamik. Most pótolok.

Pikkoló változatlanul ki nem állhatja a simogatást és kényeztetést. Kétségbeesetten nyervog, amikor felvesszük, mint akinek fizikai fájdalmai vannak a szeretgetéstől. Mintha csak kínoznánk. A nyomaték kedvéért kitámasztja a mellkasunkon az mellső mancsait, teljes erejével tolva el magát, a lehető legkisebb fizikai kontaktus eléréséhez. (Ez alól egyedüli kivétel, amikor közvetlenül a szekrény mellett állunk - a felső két polcot ugyanis nem éri fel, szóval ilyenkor csillogó szemmel vizslatja a karjainkból, hogy mennyi mindent lehetne lelökni onnan...) 

Mindössze reggel és délután fordul elő némi érzelemnyilvánítás, amikor hosszú egyedüllétből végre először találkozik valami élőlénnyel, és rájön, hogy nem maradt magára a világegyetemben. Ennek örömére megfeledkezik magáról, és dorombol vagy fél percet. Néha akár másfelet is. Tekintve, hogy most a másik gazdija már második hete délelőttös műszakban dolgozik (vagyis nálam korábban megy el reggel, illetve délután is előbb ér haza), ezért jelenleg ő kapja Pikkolótól az összes kedvességet, amit csak ki tud préselni magából. Nekem már lassan 2 hete nem dorombolt. Talán a hétvége reggelét leszámítva, de nem vagyok benne biztos... ez már a távoli múlt homályába vész. 

Mindezeket figyelembe véve az az érdekes, hogy szereti a társaságunkat. Bárhová megyünk a lakásban, oda lelkesen követ minket (főleg a konyhába, és közben mindent elkövet, hogy láb alatt legyen.) Az esetek többségében úgy fekszik, hogy rálásson mindkettőnkre. Ha egymástól távol vagyunk, vagyis nem ugyanabban a szobában, akkor egy közbülső helyet választ ki a megfigyelésre, vagy pofozgatja a labdáját, hogy itt is - ott is legyen. Szóval csak a fizikai kontaktus nem okés, de amúgy igényli a jelenlétünket. 

A másik említésre érdemes dolog a hőség... Szegény Pikko is nehezen viseli. A kanapét/fotelt/ágyat - gondolom a meleg miatt - kerüli. Újabban a konyhakövön vagy a parkettán terül ki, talán kicsit hűsíti. Meg a ruhaszárítónál, a frissen mosott ruhák alatt szeret nagyon aludni. :) És annyira elnyúlik, mindig meglepődök, hogy már mekkora... Egy éves kis kandúrka. 

Valamelyik hétvégén - azt hiszem nem a legutóbbin, hanem azelőtt, de aranyhalmemóriám van... szóval maradjunk annyiban, hogy valamikor ezen a nyáron - megpróbáltuk megfürdetni. Csak hogy hűsítsük. Úgy gondoltuk, talán nem fog annyira tiltakozni, mert hiszen mindig olyan lelkesen paskolta a vizet, amíg mi fürdöttünk. Az elmélet az volt, hogy 

1.) kevés vizet engedünk a kádba, 

2.) óvatosan lefogva beletesszük a cicát, hogy a lábát lepje el a víz, 

3.) míg egyikünk fogja, a másikunk szépen finoman lemossa, 

4.) Pikkoló pedig örül, hogy felfrissülhet. 

 El kell mondanom, hogy az elmélet és a gyakorlat helyenként eltér egymástól. Addig stimmel, hogy kevés vizet engedünk a kádba. Onnantól a következők történnek: 

1.) A cica a kád felett vészesen megmerevedik és az összes karmát kiengedi a mancsaiból, 

2.) idegtépően nyávog és a vízhez közeledve egyre inkább kapálózik, 

3.) a vizet megérezve saját bőrén kétségbeesett ellenakcióba lendül, és mielőtt két loccsantásnyi vizet kaphatna a hátára, véres nyomokat hagyva a karjainkon kiviharzik a fürdőszobából, 

4.) egész délután gyilkosan mered ránk és a szokásosnál is nagyobb ívben menekül előlünk. 

Annyit mindenesetre sikerült elérnünk, hogy a lábai és a hasa vizesek lettek, és a nap hátra levő részében kevésbé pihegett. Viszont a víz annyira bosszantotta, hogy megszállottan nyalogatta magát, ennek eredményképpen pedig este megajándékozott minket fél liter nyál kíséretében egy gigászi méretű szőrgombóccal. Kétségbeejtő mennyiségű szőr van rajta, amit a lakás minden pontján igyekszik levedleni - különös tekintettel a ruháinkra és a kajánkra. 

A második fürdetésünk kicsit jobban sikerült, mert drasztikusabbra vettük a figurát. A zuhanyrózsával estünk neki, ami a meglepetés erejével hatott rá. A cicus az előző alkalomhoz képest vizesebb lett, mi pedig kevésbé sebesültek. Ezután szemmel láthatóan jobban viselte a hőséget, bár ezt szerintem kínvallatás hatására sem vallotta volna be. Talán simogatásra...