Egész héten egy rohadt kis dög volt, legalábbis velem. Nem dorombolt egyáltalán, hisztizett és zajongott folyamatosan - reggel és este is, akármikor találkoztam vele. Másik gazdival persze cukimuki volt, nem győzte nekem dicsérni, hogy mennyire jókisfiú. Duzzogtam is rá egész héten.

Tegnap kicsit javulni látszott a helyzet, mert egészen úgy tűnt, mintha hozzám is ragaszkodna. Folyamatosan követett, le nem vette a szemét rólam, a lábam alatt sertepertélt állandóan. Rá is ültem kicsit, mert abban a pillanatban ugrott fel a kanapéra, amikor én le akartam huppanni... szóval aranyos volt. Ma reggel pedig végre megint olyan volt, mint egy igazi cica. Közvetlenül ébredés után voltunk mindketten, és úúúúgy dorombolt a karjaimban, mint egy kis gyári hibás helikopter. Amikor letettem, akkor rögtön jött vissza és nyomta nekem a hülye kis fejét. Majd elfeküdt a szőnyegen, és ott is simogathattam percekig, csak dagasztott és élvezkedett. Hát mit mondjak, velem egész héten nem volt ennyire édes. :)