A mai nap asszem elégedett vagyok a cicusommal. Reggel nagyjából örült nekem, amikor végre kiengedtem a konyha fogságából. :) És most is elég lelkesen fogadott, amikor hazaértem a munkából, még dorombolgatott is nekem egy picinykét. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó dolgokat is írhassak róla, én pedig nem győzöm elégszer mondani neki, hogy milyen büszke vagyok rá ilyenkor. A végén még rendes cica lesz belőle. :)) Talán.

Ja és a másik dolog, amiért mindig megdicsérhetem mostanában: úgy elkezdte enni a száraz tápot, mint a kisangyal. Teljesen magától és sokat-sokat, győzöm folyton újratölteni. Egy ideje már a nedves konzervkajába sem kell belecsempészni. Kis éhenkórász. :)