Azt hiszem érzi, hogy valamivel kompenzálnia kell ezt a sok elutasítást, mert a héten valamelyik nap (talán hétfőn) olyan volt, mint egy kisangyal.

Kezdetnek: a másik rabszolga gazdi azzal fogadott, hogy délután dorombolgatott neki. Ez már eleve gyanús. Viszont tegyük fel, hogy elhittem, mert engem is elég lelkesen fogadott. Vagyis rögtön odaszaladt az ajtóhoz, amint benyitottam. Ezt akár lehet úgy is felfogni, mintha örült volna nekem. Higgyük csak ezt.

A másik: végig ott sertepertélt körülöttem, amíg fürödtem. Ott mászkált a kád szélén, belepancsolt a vízbe, vadászott a fürdőhabra, a kilógó lábujjaimra, nem zavarta, hogy vízcsöpp marad az orrán... :) Érdeklődve leste minden mozdulatomat, a hajmosástól kezdve mindent (abban még segített is, imádja fésülgetni a hajam... én olykor nem élvezem, amikor kézzel-lábbal belecsimpaszkodik, de amúgy aranyos). - Szóval egyáltalán nem tart a víztől, mint egy normális macska. De a fürdés végén ő is egészen elégedettnek tűnt.

Aztán pedig a vacsi. Brassói. A husit vagdostam apróra. Hát persze, hogy egy pillanatra sem mozdult el a lábam mellől, ott tekergett végig. Igyekeztem neki minél több inas meg kevésbé szép részt kivagdosni, de közben nem adtam neki, majd egyszerre az egészet. Erre mit tesz... hízelgés közben elkezdett spontán dorombolni!!! Már az is nagy szó, hogy hajlandó dörgölőzni... Nagyon büszkék voltunk rá aznap este. :D

Azóta visszasüllyedt minden a régi kerékvágásba. Igaz tegnap hajlandó volt aludni mellettem éjjel, de szigorúan csak a másik takarón - a báránybőrön, amit olyan jó dagasztani.

Mit lehet tenni egy cicával, hogy ölbebújós és dorombolós legyen? Eddig azt hittem, ez gyári alapfunkció. :D