Annyi esze van, hogy az valami hihetetlen. A résnyire nyílt ajtót képtelen kinyitni, pedig az ereje megvan hozzá. Egyik éjjel sikerült magára csuknia (illetve csak behajtani) a konyhaajtót, úgyhogy az előszobától (és a cicawc-től, khm) megfosztotta magát. A fürdő kivételesen kilincsre volt zárva, pedig ez tényleg ritka... Úgyhogy csak egyetlen helyiségben garázdálkodhatott egész éjjel. Amikor reggel kiengedtem, annyira boldog volt, hogy nekiállt a lábamnak dörgölőzni, és még egy spontán dorombolást is megengedett. :D Gyakrabban kéne bezárni. Szegény kis hülyém.

A simogatástól viszont húzódik és menekül. Ölben lenni sem szeret. Ha picit tovább tartom magamnál, akkor keservesen nyivákol és kapálózik. Hát most komolyan, ki látott már olyan macskát, akinek ennyire fáj a szeretgetés?! Olykor felveszem alvás közben, félkómában engedi simizni a nyakát, még dorombol is. Viszont mihelyt kissé magához tér, azonnal harap, rosszabb esetben elmászik máshová szunyálni. Kíváncsi vagyok, milyen trauma történhetett vele pici korában, hogy ilyen elutasító lett...

Ezt leszámítva jól viselkedik. Újabban a konyhaablakból szokott kifelé tévézni; az  pont a nagyszobával ellentétes oldalon nyílik, úgyhogy van még felfedeznivaló. Ott van a függőfolyosó is. Valamelyik nap kivittem (csak úgy ölben, hogy el ne iszkoljon), és onnan sasolta a... azt a parkszerűséget, ami ott van a négyemeletesek közt. Egy darabig bírta, utána mind a négy mancsával a bejárati ajtón levő kisablakba kapaszkodott, és nyomta volna magát befelé a rácson. Azt hiszem lenne lenne túlságosan jó kóbor cica belőle. :D