Őfelsége nyuszitappancs jelenleg égnek vetett lábakkal szunyál a kanapé sarkában - azon a ponton, ahol olvasni szeretek, úgyhogy helyemről kitúrván kénytelen vagyok őkelméről blogolni.

Kedvenc alvóhelyek amúgy a lakás minden pontján fellelhetők:

• a nagyszobában a kanapé másik sarka (de ott most túl hűvös van egy elkényeztetett szobamacskának, aki idén valamiért elfelejtett a téli bundájába öltözni);
• a kimustrált forgószék, ami elsősorban ruhatárolásra szolgál, persze legfontosabb funkciója az álmos cicák elringatása;
• a kisszobában bármelyikünk ágya, hangulattól függően, ebben logikát még nem találtunk.

Másodlagos, de szintén gyakran használt alvóhelyek még:

• a fürdőszobai kilépő vagy a törölközőhalom teteje;
• a konyhaasztalon a puha bársonypárna, csak neki (zárójelben jegyzem meg, ám fontos, hogy a konyhaasztalt nem használjuk sem étkezésre, sem ételek előkészítésére, hanem kizárólag macskafésülésre, esetleg átmeneti pakolóhelynek).

Kizárólag nyáron:

• a napsütötte ablak;
• elviselhetetlen hőségben egy kellemesen nedves törölköző a nagyszoba közepén... vagy bárhol a padlón, ahol hűvösebb helyet talál.

Ahogy a fentiekből is látszik, egyetlen és kedvenc szőrgombolyagunk más macskákkal ellentétben nyílt terepen szeret aludni. Nem mászik semmibe (a kanapé aljába szaggatott nyílás kivételével), nem gyömöszöli magát apró helyekre (a kanapé belseje hatalmas, csak mi nem férünk be), hidegen hagyják a dobozok, a zacskóktól pedig kifejezetten fél. Ellenben szereti a puha pokrócokat és takarókat (főleg a mieinket), a gyűrődéseket párnának használja az okos kis buksija alá, a kanapé karfájával pedig kitámasztja magát, hogy hanyatt fekve durolmasson és mi teljes nagyságában csodálhassuk a gyönyörűséges puha pocakját.

Ennyit az alvási szokásokról. Elég csak néznem, és én is bekómálok.