Sokat panaszkodtam eleinte, mert nagyon nehéz volt hozzászoknom, hogy Pikkoló nem egy dögönyözhető ölbecica, és nem igényli túlzottan az érintésünket. Mostanra már sikerült teljesen elfogadnom, hogy sosem fog magától az ölembe mászni vagy épp rajtam aludni, úgyhogy nem csak a hisztijeit viselem jobban, hanem a mindennapi apró kedvességeit is jobban tudom értékelni.

Hét éves volt idén nyáron, és észlelhető a viselkedésén, hogy öregszik.

Egyrészt: sokkal nyugodtabb, kedvesebb, kiszámíthatóbb. Mindannyiunk számára megfelelő és kellemes rutint alakítottunk ki. Az ébredés utáni félkómában nagyon igényli a törődést, ilyenkor ölbe kell venni - de szigorúan csak állva! ha leülünk, elmenekül - ezekben a percekben szinte lefolyik a karunkról, annyira elhagyja magát, csak élvezi a babusgatást. Ezután alapos fésülködés következik, kiemelt területnek számít a buksi, a fülek és a nyak/torok környéke, engedélyezett a hát és a farkinca, tiltólistás a lábak és a pocak. Ez a szőrbunda-ápoló művelet igen heves érzelmi kitörésekkel jár, hangosan kerepelő dorombolás, és intenzív, már-már odébb lökdöső dörgölőzés jellemzi. Miután az érintett felek kiörömködték magukat, őfelsége nyuszitappancs megreggelizik. A rutin általában kétféleképpen végződik:
1. vagy annyira elfárad az érzelemnyilvánításban és a kajálásban, hogy némi kómázás és mérsékelt meggyőződéssel végzett mosakodás után kinyúlik és alszik tovább;
2. vagy annyira feltöltődik energiával, hogy elszalad a nagyvilágba és ellenőrzést tart a birodalmában - hogy később odakint aludjon el egy bokor alatt, esetenként a társasház hátsó lépcsőjén.

Másrészt: kevesebbet jár ki (ez is korral járhat?), nyáron persze többet, de az előző tél nagyját bent töltötte a melegben... Kíváncsi vagyok, idén ez hogy alakul. Néhány évvel ezelőtt előfordult, hogy napokra elmaradt, mostanság szerencsére jobban élvezi a kényelmes otthon előnyeit.

Harmadrészt: sokkal kevesebbet hisztizik, illetve rájött, hogy vannak jobb megoldások is a hisztinél. Eddig az volt az elsődleges figyelemfelhívó tevékenysége, hogy a nyitott szobaajtót kaparászta - tudja, hogy nem bírjuk elviselni a hangját, és valamit csinálni fogunk... De az a valami sokszor csak rászólás volt, mire feleselni kezdett, és hát mindig övé az utolsó szó, nem győztünk vele veszekedni. Nemrég találta meg a leghatékonyabb megoldást. Felágaskodik a székünknél, óvatosan megpaskolgatja a mancsával a karunkat, közben halkan pürrög, és Shrek-cicás szemeket mereszt. Hát lehet ennek ellenállni?! Ő is tudja, hogy nem, szétolvadva állunk fel a gép elől és lessük minden kívánságát. Kellett hozzá hét év, de erre is rájött. Azóta alkalmazza is. Olyan okos!

Szerelmesek vagyunk belé.