Visszaemlékezés a régmúlt időkre, folyt. köv.!

2016. október eleje:

Az egyik hétvégén megjártuk a kis döggel az ügyeletet. Úgy kezdődött, hogy két napig nagyon aluszékony volt és keveset evett, harmadnapra pedig teljesen elbágyadt, mint aki nincs is jelen, egyáltalán nem fogadta el az ételt. Simogatásra sírt és fújt. Közelről jobban megnézve láttam, hogy bucira dagadt az egyik pofija, reszketett is szegénykém, úgyhogy tiszta idegben és halálra aggódva irány a doki…

Mint kiderült, begyulladt az egyik foga és borzasztó magas láza volt (38,5 körül lenne a normális, neki 41 volt), attól remegett, rázta a láz. Kapott két szurit, nagyon sírt, de rögtön jobban is lett utána, felélénkült. Az ügyeletes cicadoki nagy híve volt a homeopátiának, ilyen szert kaptunk hétvégére. Ez valami vízben feloldott cucc, a szájába kellett nyomni fecskendővel, napi kétszer. Már másnapra annyira helyrehozta, hogy meg tudta enni a kemény száraz tápot és harapta/tépte a játékait. Harmadnapra szinte teljesen lement a gyulladás, szép szimmetrikus lett a pofija újra. Az antibiotikumot sem kellett kiváltani, olyan szépen gyógyult.

Tehát, két megjegyzendő dolog:

• Bágyadt és étvágytalan cicát azonnal vinni kell a dokihoz. Jobb félni, mint megijedni, ezt szokták mondani, és milyen igaz... Az állat nem fog úgy panaszkodni, mint egy ember, úgyhogy résen kell lenni. Inkább menjünk potyára, mint hogy maradandó baja legyen.
• A természetgyógyászat / homeopátia hatékonyabb lehet, mint a „rendes” gyógyszerek, de mindenképpen kíméletesebb. Mi voltunk a legjobban meglepve, hogy nem kellett kiváltani az antibiotikumot, de örültünk is nagyon.

Hogy legyen egy kissé könnyedebb és szórakoztató vonzata is a témának... Újfent rájöttünk, milyen fifikás a dög. Nem tetszett neki az oldat, amit befecskendezünk a szájába. Egy ideig úgy cseleztük ki, hogy én lefogtam, nagyobbik gazdi meg abban a pillanatban nyomta a cuccot a szájába, ahogy elkezdett sírni. De gyorsan tanult… Pár nap után már inkább percekig ült az ölemben - halálra rémülten, de összeszorított szájjal, egy nyiffanás nélkül… Szóval egyik nap ügyesen visszaspriccelt az egész oldat barátom szemébe.

Macskával szép az élet.