Úgy gondoltam, hogy lassan (de biztosan) visszatérek a blogoláshoz, és újra elkezdem megörökíteni a világ leggyönyörűbb macskájának* mindennapi kalandjait ebben a hatalmas, érthetetlen, de kalandokkal zsúfolt nagyvilágban. A visszatérés örömére megosztok néhány említésre méltó eseményt és jobban sikerült fotót az elmúlt időszakból, amikor lusta dög voltam írni.

*elfogult vagyok.

2016. nyár vége - ősz eleje:

A kis hülyénk beszerzett egy sebet a nyakára, amit nagyon csúnyán elkapart (újra meg újra, egész konkrétan átment vérmacskába, a lakás egy komplett vérfürdő volt) - szóval a könnyebb gyógyulás érdekében gallért kapott. Gondosan ápolgattuk és lassan helyre is jött (bár a helye még jelenleg is szőrhiányos, majdnem egy év után)... 

Amellett, hogy szanaszét aggódtuk magunkat, nagyon jókat szórakoztunk is szegénykémen. Olyan kis esetlen volt, ahogy a gallérjával cammogott, szinte lapos kúszásban közlekedett, de így is folyton nekiment mindennek... Meg úgy rázta a füleit benne, szinte visszhangzott a csattogása. De a legjobb, ahogy mosakodott. Vagyis ahogy próbálkozott, mert hiába emelte a lábát, végezte a szokásos mozdulatokat és járt a nyelve akkurátusan, csak a gallér belsejét nyalta. :D Muszáj volt videóra venni, de nem győztünk tőle bocsánatot kérni, amiért ennyit nevettünk rajta.

 

* * *

A következő rész tartalmából: Pikkoló és a foggyulladás, avagy hogyan rohanjunk tiszta idegben hétvégén a macskaügyeletre?