A mai nap margójára, avagy indítsunk egy költői kérdéssel. Tegyük fel, hogy a cica ki van zárva éjszakára a szobákból. A használatba vehető birodalma így az előszoba, a konyha és a fürdőszoba területe (kvázi a lakás fele), mind járólapos helyiség. Na már most: ha hánynia kell, akkor vajon megtalálja-e az egyetlen nehezen takarítható helyet, ami a fürdőszobaszőnyeg?

Élmény erre kelni reggel, de mindent meg is bocsátottam neki azonnal, annyira aranyos volt. Ő is akkor ébredt, úgyhogy a félkóma is belejátszott, de tiszta erővel dorombolt és olyan erősen dörgölőzött a hülye kis fejével, hogy szinte eltolt magától. Nem kell sokat tennie, hogy elnézzünk neki mindent. Két heti "ne érj, hozzám, ne simogass, mert ez nekem kínzás és fáj" típusú hiszti és elhúzódás után elég 5 percig dorombolnia, és nekünk máris ő a világ legaranyosabb kicsi üngyülü-büngyülü kiscicája.

Az utóbbi hetekben azt is kitaláltuk, hogy miért hisztizik annyit az ablakban, ha valójában nem is akar kimenni a szabadba futkározni. Előfordul, hogy kiengedjük, aztán jönne is vissza, aztán menne is ki újra... De most már tudjuk: neki a (nagy betűs) LEHETŐSÉG kell... Hogy akkor menjen, amikor kedve szottyan, nem amikor mi ajtót nyitunk neki. Uralkodó hajlam vagy csak sikeres hiszti...? Úgy jöttünk erre rá, hogy kiraktuk az ablakpárkányra, a szúnyoghálón kívülre. Így egyszerre volt itt velünk és látott is minket, mégis megvolt a lehetősége, hogy bármikor nekiiramodjon kismadarakra vadászni. A hiszti azonnal abbamaradt, ő pedig még fél órát ejtőzött az ablakban. Azóta ezt gyakran alkalmazzuk.

Amúgy amilyen kis csámpás, mindig azt hisszük róla, hogy ő egy ügyetlen kis szőrgombóc, pedig ez nem így van. Persze, előfordul olyan, hogy elvéti az ugrást, vagy mosakodás közben lecsúszik a lába az ablakpárkányról, de az más. A nemrég történt esethez tudni kell, hogy a legújabb kedvenc alvóhelye egy kisasztalra tornyozott párnahalom ami mellesleg csupa-csupa macskaszőr, mert nincs olyan hely a lakásban, ami nem az ő alvóhelye és ne lenne macskaszőrös. Nincs. Ez a két egymásra tett párna az ő ágya, a közepén egy kis mélyedéssel, szóval 100% cicakomfort. Viszont nem túl nagy, úgyhogy kevés helye van mocorogni. Így történt egyik nap, hogy alvás közben át akart fordulni, úgyhogy lendületből esett a padlóra... Talpra. Elég bután-bambán nézett rám, hogy vajon mi történt és miért nevetek veszettül, de talpra esett. Persze azonnal visszaugrott csicsikálni.

Ja, és a legújabb beceneve Coci. Ezt lehet tetszés szerint variálni: Cocika, Cocola, Cocoládé, Coca. Mert olyan, mint egy kismalac. Még mindig szeret az ablakba pisilni.

Bármit tehet, szeretve van.