"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
Állatos idézeteket olvasgattam éppen, mert az jó. Az első, ami néhány oldal után szemet szúrt, hogy mennyivel több a kutyás, mint a macskás. A második, hogy mennyivel jobban igazat tudok adni a kutyás idézeteknek, mint a macskásoknak. Legalábbis a saját tapasztalataimból kifolyólag. Nézzük csak a fent kiemelt sorokat drága egyetlen kicsi fiunkra vonatkozóan.
- Az ajtóban vár: általában a kanapén dögölve alszik, vagy az ajtónyitást hallva a szobán botorkál keresztül félvakon ébredezve, és hatalmasakat pislog az álmosságtól.
- Nagyon finoman: olyan csámpás, mint egy lúdtalpas kacsa, és úgy futkorászik, mint egy parádés ló... Annyira dobog a pici nyuszitappancsaival, amennyire csak lehet. De egy párhuzamos dimenzióban lehet, hogy valóban finom és kecses.
- Rezonál: berreg, mint egy rossz mosógép, hogy etessük már meg.
- Nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva: DE IGEN. Rohangál, csámpázik, pürrög, zörög, hisztériázik és dörgölőzik egyszerre. Egyértelműen azt akarja, hogy 1. etessük már meg, 2. engedjük már ki a szabadba galambra vadászni. És mellesleg örül is nekünk, hogy nem haltunk meg útközben hazafelé, mert így meg tudjuk etetni és ki tudjuk engedni az ajtón.
