Pikkoló újfent szobafogságra ítéltetett.

Szerdán ugye munkaszüneti nap volt, ezért hogy hasznosan töltsük az időt, kora délután nekiláttunk a takarításnak. Nagyon nem szereti a porszívó hangját, fél és menekül előle, magyarán rosszul viseli eléggé - én pedig annak a gondolatát, hogy a frissen felmosott padlót keresztül-kasul összetappancsolja. Márpedig ez megrögzött szokása, hisz a vizes kő és parketta nem mindennapi dolog, így minden négyzetcentijét meg kell tapicskolni. Szóval a kellemes időjárásra és a kinti gyér forgalomra tekintettel a szokottnál korábban engedtük ki a szabadba futkározni.

Késő este került csak elő, sérülten. Már a kerítésen is nekem kellett átemelni, mert csak nyújtózkodott a rácson, de nem ugrott fel. A jobb első macsára nem nehezedett rá, erősen bicegett... Először megijedtem, de jobban megnézve nem tűnt súlyosnak. Mminden további nélkül engedte magát felvenni, nem fújt úgy, mint a múltkor, illetve a közérzete is olyannak tűnik, mint máskor. Később vettem észre, hogy a nyakörve is hiányzik. Arra gyanakszom, hogy beakadhatott vele valahova, és aközben sérülhetett meg, amíg próbálta kiszabadítani magát. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem valami szadista emberszerű lény kínozta meg passzióból.

Ez volt 2 napja... Ma már nagyjából jól van, alig biceg csak, de még nem helyezi a testsúlyát az első mancsára. Egyelőre biztos nem tehet kiruccanást a vad éjszakába... Hát hogy futhatna el szegény a cicára éhes kóbor kutyák elől?! Holnap talán... Majd meglátjuk, milyen állapotban lesz.

(Ő persze nem érzi úgy, hogy bármi baja lenne és  szobafogságot kellett volna kapnia... Vagy hogy ez egyáltalán az ő érdekében történik... Szóval emiatt az égbekiáltó igazságtalan bánásmód miatt szeretet-, illetve dorombolás-megvonással büntet minket. És sok-sok nyafival.

De nem baj, annál jobban fog örülni, amikor végre elmehet csatangolni a cicabarátkáival. Róluk majd legközelebb írok.)