Édes kedves aranyos egyetlen szőrpamacsunk néha tényleg egészen olyan, mintha igazi macska lenne. A napokban teljesen megkattant az ebédünktől (pedig csak parizer és bacon szalonna volt) és olyan hízelgő dormobolóhadjáratba kezdett, hogy csak még. Nyúlkált, dörgölőzött, shrek-cicás angyali szemekkel könyörgött, még az ebéd elfogyasztása után is... És olyat csinált, amit még sosem: a hasamon dagasztott. Egyemmeg. Tegnap délután el is szundítottam mellette, az arcomat a bundájába fúrva. Előtte a nagyobbik gazdi aludt vele. Még mindig ki van tiltva amúgy a hálóból, csak hétvégén van gyereknap. Úgyis ágyneműt kell cserélni. És olyan ellenállhatatlanul puha...