Egyetlen kiscicánk legújabb kedvenc alvóhelyei:

• A konyhaablak (illusztráció jobbra);
• A fürdőkád (mert a melegben az még kellemesen hűvös);
• A fürdőkád előtti kilépő szőnyegecske, szigorúan olyan pózban, hogy a hátát kitámasztja a hűvös csempéknek (illusztráció lentebb).

Most már hiába próbálom behozni hozzánk a szobába aludni, napok óta nem érdekli se a fotel, se a gazdi kiselejtezett széke. A nagyszoba ablakába is csak hisztizni jár, szundizni nem nagyon. Még a kisszoba (ahol az ágyunk van) és rajta a pokróc sem érdekelte. Szeszélyes a mi cicánk.

Régen, még tavaly nyár körül emlegettem az egyik szomszédot (idős nyudíjas bácsi), aki teljesen rá volt kattanva Pikkolóra. Folyamatosan gügyörgött neki a konyhaablakon keresztül (mert ugye nálunk az a kinti közös függőfolyosóra nyílik), és olyankor is molesztálta, amikor véletlenül kiengedtük. Akkor történt, hogy a cica gondolt egyet, és átnyomta magát a szúnyoghálón, amíg mi nem voltunk itthon...

Szóval ez a szomszéd most annyira utálja a macskákat (és gondolom köztük a mienket is), hogy rugodossa is őket... :( Valamelyik este hallottunk egy nagy huppanást, siccegést, nyervákolást, és nagy büszkén mondta, hogy elzavart egy macskát. Biztos azt, amelyik megtámadta egyszer a másik szomszédokat. Mert ugye a macskák vérengző fenevadak, és kikapcsolódásként emberekre szoktak vadászni. Jaj de nem, tuti nem a mi cicánk volt az, ő megismeri. Na hogyne. Ahogy bevonszolta a seggét a lakásába, előjött Pikkoló, és iszkolt befelé hozzánk.

Szóval ezt az embert most nem szeretjük.