Péntek este 10 óra előtt a nagyobbik gazdi kiengedte csavarogni a cicut, majd elment ledolgozni az éjszakai műszakját. Mivel egész éjszakára még sosem maradt kint, mindig volt itthon valaki, aki beengedte, ezért valószínűleg azt hihette, hogy a családi idillünknek ezennel vége. Szombaton egész nap nem került elő, s rettentően aggódtunk miatta, már-már kegyetlen macskagyilkos szomszédokat és éhes griffmadarakat vizionáltunk. De egyetlen szőrmók Pikkolónk megszánt minket, mert vasárnap hajnalban méltóztatott előkerülni és hazajönni.

Ma egész nap az elmúlt időszak fáradalmait piheni ki, s annyira ki van ütve, hogy nem látott még ilyet a világ. Közeledésemre azonnal lelkes dorombolással válaszol, nyújtogatja felém a hülye fejét és a kis tappancsait, majd mit sem tudva a külvilágról, újra mély álomba szenderül. De annyira mélyen... Most kora este még a hasamon is aludt, szerintem több mint egy órát, mert a könyvemet befejeztem közben... S úgy ki van ütve... Annyira nem tud magáról, hogy pakolgathatom, mint egy plüsscicát, simogathatom a pocakját, meg se rezzen rá. Csak picit mocorgott, helyezkedett rajtam, még hanyatt fekve is aludt, négy mancsa az égnek...

Említettem már, hogy pont ilyen cicát akartam?