Olyan szép idő van ma... Szóval úgy gondoltam, hogy szigorú szülői felügyelet mellett miért ne mehetne ki kedvenc kártevőnk a függőfolyosóra kicsit levegőzni? Lilikutyussal a nyáron nagyon jól elrohangáltak (őt amúgy 2-3 hónapja elajándékozta a gazdija), és azóta nem is engedtük ki. Vagyis pontosan azóta az ominózus eset óta, amikor meglógott a kerítésen keresztül és egy órán keresztül vártunk és vadásztunk rá a házak között.

Szóval a mai sétánk röviden: kinyitom a bejárati ajtót, hogy a cica kimehessen levegőzni, rohangálni, nézelődni. Pikkoló nagyon alaposan átgondolva és oldalról óvatosan megközelítve kilopakodik. Kint körülnézve olyan sokkhatás éri (az amúgy teljesen nyugodt és mozdulatlan zöldövezetet látva), hogy a földre lapulva, riadtan tekintget körbe, majd laposkúszásban visszaiszkol a lakásba.

Annyi bizonyos, hogy Pikkoló egészen különleges jószág. :)