2013. február 3., vasárnap

Nagyobbik gazdi és Pikkoló péntek délelőttje


A macska 3 alapveto gondolata:

"Kaptunk a joistentol karmokat, hat hasznaljuk!"
"Kizart, hogy ne tudjam ennel jobban felbosszantani a gazdaimat!"
"Ide meg beferek!"
Ezt a harom galaktikus jelentosegu gondolatot valtogatja a kis kedvencunk. Napszaktol, hangulattol, elegedettsegtol fuggoen.

A mai kalandunk alapveto kiindulopontja, hogy ezzel tisztaban legyunk. Ezen kivul a szinpadon adott: egy darab alig hasznalt kanape, egy darab rendkivul turelmes gazdi, es a teremtes koronaja: a macska. Gazdi 2 percenkent le-leparancsolgatja az ablakbol a kis tundibundi joszagot, ahol az imad kaparaszni es fajdalmasan nyusziteni, mintha kinoznak. A cica nyervog, igyekszik magara vonni a figyelmet. Mint mindig. Azutan taktikat valt... es eltunik. A kaparaszas, turelmetlen nyavogas megszunik. A csend csak egy darabig megnyugtato egy macskat tarto humanoid szamara.

Gazdink ugyan turelmes es aggodo, de a figyelmet jelenleg mas koti le. Kicsi kedvence hianya csak jo par perc elteltevel tunik fel neki. Amikor is oldalvast fordulva elkezdi felmerni a lehetosegeket. Halk, elfolytott nyervogas valahonnan a kanape iranyabol. De hiszen ott nincs semmi, elbujhatott a dog. Felall, korbenez. Elhuzza a kanapet, atnezi a fuggonyoket. Kinyitja az ablakot, felhuzza a redonyt.

"Hatha valahogyan kimaszott a redonyon es megint az utcan retteg?" - teszi fel maganak a kerdest, de gyors pillantasokkal felmeri hogy nem errol van szo. Megnezi a ket ablak kozti resben ahova az allatka eloszeretettel es lelkesen szokta magat begyomoszolni. Nincs ott sem! Redony le, villanyok fel, panik v1.0.
"Hol lehet, nem serult meg, miert ilyen halkan nyavog, beakadt valahova, veszelyben van?"
"Milyen ember vagyok ha egy aprocska macskara sem tudok vigyazni?" -Ilyen es ehhez hasonlo gondolatok futnak at a gazdi agyan, racionalis magyarazat tovabbra sincs a szormok holletevel kapcsolatban.
Valami isteni szikratol vezerelve lehajol es elkezdi felemelni a kanapet. Eszreveszi am hogy a keretre szogelt vaszon gyanusan dudorodik.
Mintha egy macskanyi hely kepzodott volna a huzat es a keret kozott!
Megtapogatja, megnyomkodja ovatosan. Elhalo nyervogas a valasz.
Szeles vigyorral az arcan fogja az ollot es elkezdi kiszabaditani Pikko-t a kanape fogsagabol.

Ha 4 perc mulva barki bepillantast nyerne hoseink eletebe es lakasaba, a kovetkezo kep fogadna:
Gazdi meg mindig vigyorogva olelgeti es vakargatja a rendkivul elegedett cicat aki sztoikus nyugalommal fogadja a kitoro szeretetet es gondoskodast. Mintha hatalmas jotekonysagrol teve tanubizonysagot, most engedelyezne gazdaja szamara par perc simogatast. Megjutalmazza, hogy megmentette az eletet. Termeszetesen a Pikkolo szamara is tarthatatlan allapotnak hamarosan vege szakad, es a cicus immaron egy uj jatekot felfedezve csatangol a szonyegen. Idorol idore belebujik ismet a most mar akar egy nagytestu kutya szamara is jarhato huzatba. Szolongatasra kidugja a fejet, nyervog egyet es visszabujik. Rengeteg ujdonsag es felfedeznivalo varja a kanape aljan. Az ebedjevel sem torodve furja egyre beljebb magat a huzatba. A kisebb gazdi pedig meg orakig nem er haza.

"Ez a nap fantasztikus" - gondolja.

Írta: nagyobbik gazdi, 
macskatulajdonos és tiszteletbeli társszerző