Ilyen hatalmasak vagyunk mááár!

A helyzet az, hogy mostanában minden áldott reggel és délután sikerült megdoromboltatnom. Ugye reggel annak örül, hogy végre bejárhatja az egész lakást és nem vesztünk el a sötétben, délután pedig annak, hogy nem hagytuk magára mindörökre, és visszatérünk hozzá, hogy ételt adhassunk neki. Bárminek is örül éppen, de valamennyi időre az ölemben marad és akár 17 másodpercig is dorombol, mielőtt elkezdene harapdálni és menekülni.

De amúgy azon gondolkoztam, hogy milyen rendes. A karmait egyáltalán nem szoktam használni a rendreutasításunkhoz, harapni is csak figyelmeztető jelleggel szokott, akkor se nagyot. Egyedül akkor sikerült néha sérülést okozni, amikor nagyon bele van vadulva a játékba, de akkor sem tudatosan bánt.

Igazi gentleman.

Ostoba, de szép.