Mostanában rászoktunk a sétafikálásra. Ahogy nyílik a bejárati ajtó, Pikko rögtön bújik a lábunk között és rohan ki a folyosóra. Eleinte a lehető legnagyobb lelkesedéssel futkosott fel-alá a korlát vagy a fal mentén, vigyázva kerülve ki minket, hogy be ne vigyük a lakásba. Nem érdeklik a szomszéd kutyák, nem fél tőlük, ők pedig nem bántják. Mostanában arra szokott rá, hogy kilép az ajtó elé aztán elvágódik és csak hempereg a kövön. Pont mint egy kutya, aki játék közben a földdel vakartatja a hátát. :)

Ma a változatosság kedvéért egy légy szökött be a lakásba. A cica kerreg, mint egy bolond, csak jár a szája és fura hangokat ad ki.... Nem tudom mi értelme, amikor ezt csinálják, de biztos elengedhetetlen eleme a vadászatnak. Hihetetlen sebességgel és japán szamurájnindzsákat megszégyenítő vetődésekkel eredt szegény légy nyomába. Néhányszor sikerült is megpofoznia, néhány ugrás után viszont a fal adta a másikat. De azt hiszem most boldog és önfeledt, ilyen izgalmas vadászata még nem volt, és ha jól sejtem, még mindig életben van a zümmögő...