2012. május 27., vasárnap

Tegnap este a szúnyogháló ellenére valamilyen kis bogárka - vesztére - beszökik a lakásba. Pikkoló vérbeli szobacica lévén nincs az ilyesmihez szokva, úgyhogy eleinte csak óvatosan vizsgálgatja és köröz körülötte. Ezek a körök szép lassan egyre kisebbek, míg úgy nem dönt, hogy a kis bogárka (legyen a neve Bugsy) nem jelenthet rá túl nagy veszélyt... és ráadásul lehet vele játszani! Ha már a gazdijai nem foglalkoznak vele eleget.

Szóval Pikkoló elkezd ismerkedni, aminek hatására Bugsy őrült menekülésbe kezd, hiszen egy fújtató és tapicskoló macska egy másfél centis bogárkának nem éppen a legbiztonságosabb játszópajtás. Pikkoló viszont (mint tudjuk),  elég gyenge a szociális kapcsolatokban, és totálisan félreértelmezni a helyzetet. Ehhez hozzájön még az a meggyőződés, hogy a világon minden őérte van, tehát Bugsy nem menekül, hanem fogócskázni akar. A fogócska módosul bújócskára, legalábbis Bugsy szeretne a szőnyeg biztonságot adó rejtekébe menekülni. Ez a biztonság azonban csak illúzió, mert nem tudja szegény, hogy Pikkoló imád a szőnyeg alatt kaparni - ha van ott valami, ha nincs. Többszöri meddő próbálkozás után Bugsy a fotel alá veszi az irányt. Még néhány macskamanccsal történő fejbetapicskolás és egy macskaszájból történő megmenekülés után sikerül is elérnie a valódi menedéket. Pikkoló szomorú, hiszen a fotel alá nem tud benyúlni érte.

Itt akár vége is lehetne a történetnek, ha nem lenne főhősünknek két odaadó gazdája, akik bármit megtennének kedvenc elutasító macskájukért. Így hát a Nagy És Erős gazdi megemeli a fotelt, hogy Pikkoló kihalászhassa újdonsült barátját. Bugsy foggal-körömmel ragaszkodik az életéhez, nem akarja elengedni a fotel alját, így némi rábeszéléssel (pöcköléssel) tudjuk csak rávenni a további játékra. Pikkoló rögtön utánaveti magát.

A továbbiakban nincs hírünk Bugsyról. Béke poraira.