Amióta egyre gyakrabban van egyedül hagyva, azóta egyre többet dorombolgat. :) Reggel is, amikor az egész éjszakai konyhai kényszertartózkodás után végre újra birtokba veheti a lakás többi részét (elsősorban az ablakot), és akkor is, amikor délután a munkából hazajövünk. Néha még tovább is megy a dorombolásnál és bújik, egészen hozzámsimul. Nem tart tovább pár percnél, utána újra ugyanolyan elutasító, mint korábban... De azért jó tudni, hogy tényleg macskát tartunk.

A másik: rettentő büszke vagyok rá, hogy ilyen sokat használja a 3 szintes kaparófáját. Nagyon sokat alszik az alsó kuckó-részben, rengetegszer kaparja a fáját (sokszor még mindig automatikusan rá akarok szólni, aztán eszembe jut, hogy most már legálisan rongál), és szintén sokat van a legfelső emeleten. Most is fent fekszik, az egyik oldalon a farkincája lóg le, a másik oldalon a hülye kis feje. És figyel. Sokéig azt hittük, hogy nem mer majd felmászni rá, mert elég instabil szerkezet... de úgy tűnik, egyáltalán nem zavarja. Sőt, tetszik neki, hogy majdnem egy szinten van velünk. :)