Hűha, jó sokat kell most pótolnom. Bele is kezdek.

Múlt héten kedvenc cicánk tanúbizonyságát adta, hogy ő bizony már kész kis felnőtt. Ez nem is lett volna baj, ha nem folyékony és rettenetesen büdös formában teszi. Itt már számunkra is világossá vált, hogy a doki meglátogatása bizonyos golyócskák eltávolítása céljából bizony elég akut dolog.

Múlt pénteken tehát elvittük Pikkolót a... vesztébe. (Hozzá kell tennem, hogy a nagyobbik gazdi idegesebb volt, mintha a saját műtétjét várta volna, és bármit kitalált, csak hogy elhalaszthassuk. Ez ilyen férfi szolidaritás, azt hiszem, pláne miután közölte, hogy "belesajdulnak a golyóim, hacsak rágondolok".) Na, szóval a dokihoz menet a cica már tiszta ideg volt, nem tetszett neki az autózás. Odabent minden rendben volt, az orvos nagyon aranyos kis fiatal nő, kezelésbe vette Pikkolót. (Az előzetes vizsgálat olyannyira nem tetszett neki, hogy Peti csuklójára olyan sebet karmolt, amit egy önmagát pengével vagdosó emo kiskölyök is megirigyelhetne.) Hazafelé már sétáltunk, volt aki meg is állított minket, hogy "jajj szegény cica, mi történt vele?" :)

Az ébredéssel nem volt semmi gond. Majdnem végig a dobozban maradt, hogy ne verje össze magát. Amikor már elég stabilnak és ébernek tűnt, kiengedtem. Körbecsámpázta a lakást, majd miután tudomásul vette, hogy ő bizony még nagyon kába, odakuporodott a fotel sarkába aludni. Nehezen ment persze, mert minden póz kényelmetlen volt, kétpercenként kellett nyalogatnia a sebét. De túljutottunk rajta. :)

Azóta gyűlöl minket, mint a fene. Dorombolni csak egyszer-kétszer volt hajlandó, simogatni vagy felvenni is alig engedi magát. Már egy hete. Gyakorlatilag kizárt minket az életéből, csak akkor hajlandó kicsit kedvesebb lenni, amikor a konyhában vagyunk és kajáért kuncsorog. Mily meglepő. :D

Ezen a héten kezdtem dolgozni, ezért is maradtam el ennyire az írással. Furcsa megszokni a korán kelést, hogy nem szabad hajnalig fent maradni és olvasni, gépezni, macskázni... és ez természetesen nemcsak nekem szokatlan. Pikkoló mindent megtesz, hogy ne tudjak reggelig aludni. Minden egyes nap, pontban hajnali 4 óra 15 perckor jön és ébreszt. Ami úgy történik, hogy odasétál a fejemhez, szaglászik egy kicsit, aztán tiszta erőből PPÜÜÜÜRRRRRRRR bele az arcomba. Biztos ami biztos, ezt a műveletet elvégzi még néhányszor. Miután megbizonyosodott róla, hogy ébren vagyok, csak nem vagyok hajlandó felkelni miatta, mintegy bosszúból gondoskodik róla, hogy visszaaludni se tudjak. Félóránként biztos ami biztos alapon lever vmit az íróasztalról, esetleg őrült módon kaparja a nyitott ajtót, az ébren tartáshoz megfelelő zajszint eléréséhez. Petit ez persze kevéssé zavarja, őt max. ágyúszóval tudná ébreszteni ilyenkor.

Úgyhogy most éppen nem vagyunk jóban. Nem tudom, mit csinálhatnék, hogy megnyugodjon hajnalban. Éhesnek nem éhes (lefekvés előtt mindig adunk neki enni), simogatást vagy törődést nem akar (ahogy hozzáérek vagy felveszem, azonnal menekül), felkelni pedig nem fogok, hogy játszhassak vele. Tegnap viszont elfeledkezett magáról és félálomban hajlandó volt nekem dorombolni, úgyhogy megbocsátottam neki az egész heti ébresztőt. Még az ölemben is aludt egy kicsit. Igaz, ahogy észrevette, hogy hol van, azonnal elmenekült. De talán egyszer dorombolós, ölbe mászós cica lesz belőle. Nem bánnám...