2012. március 20., kedd

Először is: nő, mint a bolondgomba. 8 hónapos és egyre nagyobb. Lassan nem fogom tudni megtartani a fél karomban. Márpedig erre gyúrni kell, mert egyre bújósabb. Ébredés után is mindig azonnal jön és követeli a szeretetadagját. Meg persze a reggelit. Ebédet. Vacsorát. Nasit. Mindent.

Másodszor: jön a tavasz, és vedlik, mintha muszáj volna. Már fölvenni sem tudom úgy, hogy ne maradna még az arcomon is macskaszőr. Ruhákról, ágyneműről, kanapéról és egyéb helyekről inkább ne is beszéljünk. De úgy tud nézni azokkal a hatalmas ártatlan szemeivel...

Harmadszor. nem komplett, de azért következetes. Ha bevonulok pl. a kisszobába aludni vagy a fürdőbe zuhanyozni, és becsukom az ajtót, akkor kaparni kezd, mert be akar jönni. Ha beengedem, akkor kaparni kezd, mert ki akar menni. Ha kiengedem, akkor újra kaparni kezd, mert vissza akar jönni. Végül megáll az ajtóban. Neki fogalma sincs, hol akar lenni, de az ajtó legyen nyitva! Ez fontos szabály macskatartóknak: a csukott ajtó és a macska nem kompatibilis egymással.

Ennyi volt a mai nap bölcsessége. :D

Majd elfelejtettem. Pikkoló unatkozásának a nagyobbik gazdi egyik pulcsija látta kárát. Hogy, hogy nem, egy aranyos pici lyuk nőtt spontán az elejére, ki tudja hogyan. Egyedül merészeltük hagyni 8 órára, rettenet, milyen felelőtlen macskafelvigyázók vagyunk. :)) Ezen kívül csak az íróasztalról szórja le következetesen a dolgokat, más kárt még nem csinált. A zuhanyfüggönyön kívül ugye. De az így szép. Avantgárd. Van érzéke hozzá.