Elhanyagoltam kicsit az írást, de most cserébe egy képpel és a cicáról szóló regényfolyammal vezeklek. :)

Nagyon édes kis bogyó a cica, hatalmasat nőtt, amióta nálunk van. Most már pontosan 3,5 hete családtag, és ha jól számolom, akkor 8 hónapos körülbelül. Július közepén születhetett a drágám, de pontosan nem tudni. Szóval egyre nagyobb, egyre nehezebb, egyre erősebb, vérengző kis fenevad.

És egyre jobban szeret minket. :) Ugyan még mindig vannak rosszabb percei, de már jóval kevesebb, és egyre többet foglalkozik velünk. Emberközpontú nagyon, mindig ott lébecol körülöttünk, mellettünk, vagy éppen láb alatt. Aludni az esetek 80%-ában bent szokott velünk a kisszobában, szorosan a lábunkhoz simulva, de legalábbis a mi takarónkba bújva. :D Kint a fotelon vagy a birkabőrön inkább csak akkor, ha mi is ott vagyunk a nagyszobában. Ami pedig külön öröm, hogy egyre több ideig hagyja felvenni magát, többet dorombolgat (bár még mindig nem eleget), és amitől oda-meg vissza voltam: ma végre elaludt az ölemben. :)) Ennyi ideig még sosem maradt meg rajtam, és olyan jól esett, délután ráfagyott a vigyor az arcomra. A végére ugyan totál elzsibbadtam, de egy macska szolgálatával együtt járnak az ilyen apróbb kellemetlenségek.

Valami hatodik érzékkel veszi észre a legmélyebb álmában azt, amikor kimegyünk a konyhába és otthagyjuk őt... olyankor mint akit rakétából lőttek ki, csámpázik utánunk, és pürrög-hízeleg rögtön ennivalóért. :) Igazi éhenkórász, folyton tudna enni és állandóan kunyizik. A száraz tápért még mindig nincs oda, ezért mi nagyon cselesen szoktunk egy keveset belekeverni a nedves konzervbe. Épp csak annyit, hogy hajlandó legyen megenni és ne hagyja ott. Bevált. :) 1-0 a javunkra!

Pikkoló kapott egy kaparófát is, de tesz rá magasról. Ezért szereztünk macskamentát és rácsöpögtettük, hátha... és bevált! Teljes erőbedobással csak arra koncentrált, tépte-harapta-karmolta, mint egy félőrült. Olyan 10 teljes percig, azután visszatért a kanapé módszeres kibontásához. :)

Az még csak hagyján, hogy a körmeit tépőzárnak használja, és úgy közlekedik rajta (meg a fotelon is) és keresztbe-kasul kihúzgálja a szálakat belőlük. De mostanra mindkettő alját feltépte, és az a célkitűzése, hogy rajtuk a lyukat akkorára nagyítsa, amekkorára csak tudja... ez az egyik állandó hobbija sajnos.

A többi viszont aranyos és nem veszélyes. A plüssfókáját szereti gyilkolni, messzire eldobja és utánavetődik. :) A labdájával mostanában kevesebbet játszik, mert folyton befocizza valami alá, aztán győzöm neki megkeresni. Van még egy kicsi lila sálja, azt szoktuk neki lóbálni, egyre nagyobbakat ugrik érte...  Illetve az ajtóba fellógattunk neki egy lócorgó kis izét madzagra, azt tudja non-stop pofozgatni. De az is élvezetesebb úgy, ha én rángatom neki. Összességében jól elvan. :)

Nagyon szeret még az ablakban ücsörögni, az az ő tévéje. Van, hogy egy órán keresztül is feszült érdeklődéssel figyeli az utca és a park forgalmát, pedig igazán nem lakunk forgalmas helyen...

Legutóbb akkorát nevettem szegényen... Szellőztetéskor ült oda a párkányra, és ugye amikor kinyitjuk a külső és belső ablakot is, sok helye van ott elterpeszkedni. Viszont nem számított arra, hogy én sunyiban becsukom, mikor ő kimegy elvégezni a dolgát... mikor aztán visszajött és lendületből ugrott fel, akkorát koppant a feje az üvegben... és annyira bután nézett utána, meg tudtam volna zabálni. :)))