Annnnnnnyira zabálnivaló. Újfent hajlandó volt az ölemben sziesztázni, természetesen a számomra legkényelmetlenebb pózban. Fél karommal tartottam, hogy le ne essen (lehet találgatni, mennyire zsibbadt el a közel fél óra alatt), a kis uraság meg hanyatt vágta magát, négy lába az ég felé, és alvás. Eleinte dorombolgatott, meg figyelte, hogy mit pötyögök (egy kézzel) a gépen, de utána már arra sem volt ereje, hogy a fejét tartsa. Az utcáról érkező zajok mentettek meg a karom megkövülésétől: felriadt, és ezen apropóból át mertem tenni a fotelbe. Most ott szunyál édesdeden összegömbölyödve.

És abszolút igaz: elégedett macskát simogatni léleknyugtató gyógyszer.
A rossz kedvemet mintha elfújták volna. :)