Kicsi piros csörgős labda megtalálva. Azóta már az összes többi játékát végigkergette és gyilkolta a lakásban, dehát mégiscsak a legjobb a labda, ami gurul és csörög egyszerre. Aki ezt gyártotta, valami zseniális ember lehet, ebben mélységesen egyetértek a cicával. Most már csak azt kell belevésni a napi rutinunkba, hogy mihelyt alvásidő következik, a kicsi piros csörgős labdát a cicától elvesszük és elérésbiztos helyre tesszük. Mindenki nyugalma érdekében.

A kisfiú nagyon jól érzi magát, játszik-elszik-aszik a napi rutinja szerint. Néha-néha már elgyengültebb pillanatában hajlandó akár fél percig is megmaradni a karunkban, és egyre többet hagyja magát simogatni. Sőt, még dorombolt is! Elsősorban csak a birkabőr dagasztása közben szokott, másodsorban az ébredés utáni kómás pillanatokban... de olykor elfeledkezik magáról és ezeken kívül is. :)

A kunyerálásban viszont bajnok. Olyan átható boci szemekkel tud bámulni, és könyörgően (karom nélkül) kaparászni... a legjobb felvágottakból is muszáj neki adni, szinte már-már lelkiismeret-furdalást okoz, hogy ő "csak" macskakaját kap...

Amúgy nagyon jólnevelt cica. A konyhapultra nem ugrik fel, az alom mellé nem csinál, szót fogad rögtön, ha rászólunk valamiért. Nagyjából azért elpakoltuk azokat a dolgokat, amiket nem szabad szétszednie. Egy kivétellel, mint kiderült: a zuhanyfüggöny alját rendesen átszabta... :D