Tegnap délután hozta meg nekünk egy kedves cicamentős Pikkolót, azóta élvezhetjük egymás társaságát. :)
A kezdeti idegenkedés után hamar felfedezte és birtokba vette a lakást. Először nagyon lassan, óvatosan ellenőrzött és szagolgatott mindent, most pedig olyan otthonosan jár-kel a szobákban, mintha mindig is ide tartozott volna. Jól bejáratott útvonalai is akadnak: fel a kanapéra, ugrás a háttámlájára, séta - kikerülve az ott pihenő plüss cicát és oroszlánt - át a kisasztalra, onnan az íróasztalra, keresztülbukdácsolva és leverve minden elölhagyott holmit, majd végül kecses átlépés az ablakba és kibámulás az utcára. Ezt naponta sokszor megismételve. :)
A felemelést és ölben fekvést még nem preferálja, gondolom meg kell szoknia minket. Viszont a báránybőr takarót imádja, amikor azon van, automatikusan dagaszt és dorombol a drágám. Sőt, ha azzal takarózom, hajlandó szorosan odafeküdni mellém és párnának használni. :D Alig várom már, hogy az ölbebújós-dorombolós-hízelgős verziót is megismerhessem.
Azt hiszem, jól érzi magát nálunk. Enni szépen hajlandó (már ha fincsi ebédet teszek elé), a WC-t szorgalmasan használja (hova fér egy ilyen kis állatba ennyi?!). felváltva játszogat a csörgős labdájával, a pici plüssdelfinjével, a szúnyogháló madzagjával... vagy kergeti a saját farkát, ez is nagyon lefoglalja. :D És ahogy jó kiscicához illik, rengeteget alszik. Előszeretettel fekszik oda, ahol én ültem előtte, és utána csak pislog a nagy bociszemeivel, hogy "dehát elmentél, ez már az enyém"... A kis sunyi.
És persze ismerkedik velünk is. :)
